Előző cikkünkben megállapíthattuk, hogy az innovatívabb kisüzemek jelentős része, akik túlléptek az egy világos-egy barna dichotómián, elég nagy arányban az ízesített sörökben látják a fantáziát. Van ugyanakkor egy másik, a világtrendeket szorosabban követő kör is, akik az elmúlt évtizedek sörforradalmi helyszíneit általában szegélyező felsőerjesztésű sörtípusok felé vették inkább az irányt. Következnek a Magyarországon főzött ale-ek.
Miután írtunk három hosszú, fordulatossággal nemigen vádolható bejegyzést a világ sörtípusairól, magától értetődő feladat áttekinteni, melyek vannak jelen közülük Magyarországon. Nos, kiskereskedelmi forgalomban szinte bármelyikük hozzáférhető, de ha csak az itthon főzöttekre koncentrálunk, már igencsak más a helyzet. Van az országban ugyan öt nagy sörgyár, körülbelül negyven kisüzem, valamint néhány vándorfőző, akik összességében biztosan készítenek legalább háromszázféle sört; ezek többsége mégis ugyanazt a típust képviseli: a világos lagereket.
Mint azt korábban is megjegyeztük már, tagadhatatlan, hogy nem a sörtípusok seregszemléje a legizgalmasabb téma, amiről egy sörbolt írhat. De ha komolyan vesszük az ismeretterjesztő szándékot, egyúttal elkerülhetetlen is, ráadásul már majdnem végére is értünk a témának: azok a sörök maradtak csak hátra, amelyek egyik nagy kategóriába sem sorolhatóak egyértelműen bele.
Az ale-ek jelentős hányadát áttekintettük még előző cikkünkben, de így is maradt számtalan kategória és alstílus. A következőkben ezeket leltározzuk végig - bevezetőként pedig előzménycikkünk elejét javasoljuk.
India pale ale-ek: angol, amerikai és imperial.
Előző, lagersörös posztunkban még nem volt bonyolult dolgunk, hiszen egy - történelmi lépték szerint - viszonylag új típus viszonylag egységes söreinek rendszertanát kellett átlássuk. Persze ott sem teljesen egyértelműek a határok, ott is lehet vitatkozni a vezérfonalul kiválasztott BJCP-klasszifikáció rendszerével, de ahhoz a káoszhoz képest, amit az ale-ek képesek biztosítani, mindez szinte semmi. Vigasztalhatjuk magunkat ugyanakkor, hogy magyar szemszögből egy egészen egyszerű módszerrel is jó közelítéssel meg tudjuk határozni, mely sörök számítanak ale-nek: amik nem olyanok, mint az itthon megszokott sörök - hiszen azok szinte mind lagerek.
Aki a magyar, német, cseh, illetve úgy általában bármelyik kontinentális európai nemzet sörkínálatán felnőve eszmélt, bizonyosan az ászoksöröket tekinti sörnek. Ennek okait az előző bejegyzésben már röviden érintettük: a XIX. század sörtechnológiai forradalma nyomán elterjedő módszer, az alsóerjesztés, néhány ország kivételével az egész világon háttérbe szorította a korábban általános felsőerjesztésű söröket, összefoglaló nevükön az ale-eket.
Annak, aki szeretné valamennyire kiismerni magát a világ söreinek útvesztőjében, alapvetően két irány kínálkozik az elinduláshoz: egyfelől a sörtörténelem, másfelől a sörök rendszertana. De mivel e két lehetőség rendre össze és összefonódó történeteket rajzol ki, igazság szerint elegendő az egyiket végigjárni, és a másik éppúgy előáll. A választás tehát abszolút önkényes, és a következőkben mindössze azért választjuk a sörök rendszertanának útját, mert az jóval egzaktabb és hitelesebb hangulatot fest, mint a történelmi alapozás.
Ale és lager.
Aki ivott már életében önként sört, bizonyára megsértődne a feltételezésen, hogy még az alapanyagokat is külön magyarázatra szoruló témának érezzük. Ugyanakkor ezt a bejegyzést nem csak azok számára szánjuk amolyan beharangozónak, akik tényleg csak néhány perce kezdtek foglalkozni a sörínyesség világával, hanem bízunk benne, hogy a valamivel rutinosabb sörivóknak is tudunk egy-két-három újdonságot mondani.
Az összes magyar kézműves sör egy helyen!
Webshopunk elérhető itt: www.sorpont.hu
Első megjelenésünk a Lakásétteremmel közös sörvacsora lesz.
További infó itt: http://lakasetterem.blogspot.hu/2012/11/sorforradalom-lakasetteremben.html
