Miután legutóbb áttekintettük, hogy mit jelent a házi sörfőzés és miért érdekes, ez alkalommal a történet főbb konkrét, magyarországi szereplőit mutatjuk be, alapvetően azokra szorítkozva, akik utóbb kiléptek a piacra is. Ez nehéz feladat és szinte biztosan nem fog sikerülni teljes körű merítéssel, minden jelentősebb szereplőt végigvenni, de az elmúlt évek sörreneszánszában kulcsszerepet játszó főzőmesterek biztosan sorra kerülnek.
A kétezres évek végéig egyszerű volt a képlet: az főz sört, akinek van sörfőzdéje. Otthon főzni eleve tilos volt, és amíg az internet nem juttatta el sok emberhez az otthonfőzés gondolatát, igazából különösebb igény sem mutatkozott a legalitásra; éles határ húzódott a fogyasztó, illetve a termelő között. És mivel nagyon kevés olyan ember élt az országban, aki tudott és akart volna eladásra sört főzni, de nem volt neki hol, értelemszerűen a vándorsörfőzés sem merült fel mint opció.
Az első fecske minden bizonnyal Szilágyi „Bandusz” András volt, aki a 2008-ban kezdett el Köleses sör néven saját márkát építeni, a jászdózsai Pannonbräu főzdét használva telephelyül. Évekig ezt az egy sört készítette, ami leginkább elővárosi kisboltokban volt kapható, mígnem az ébredező sörreneszánsz hullámain be nem robbant a tematikus köztudatba. A következő jelentkező, a Csakajósör működtetőjeként elhíresült Kővári Gergely, már merőben más utat járt be: az első, 2011. tavaszi Főzdefesztre készült Grabanc, az egyik első magyar IPA, már születése pillanatától kultsör volt, amit ráadásul Gergő, Bandusszal ellentétben, egyáltalán nem gondolt folyamatosan, állandó recept szerint főzni. A Grabanc, eleinte a Fóti Kézműves Sörfőzdében, később az ecseri Brandeckerben, abszolút alkalmi jelleggel és nem túl nagy mennyiségekben készül, általában valamilyen receptbeli módosítással, gyakran valamilyen spinoff-sörrel (Dark Side of the Grabanc, Freaky Wheaty Grabanc, Gribanc, stb.) helyettesítve.
A második, 2011. októberi Főzdefeszten még mindig ők ketten voltak csak jelen saját főzde nélküli kiállítóként, de ezután, ahogy 2012. január 1-ével legálissá vált a házi sörfőzés és az exponenciálisan növekvő otthonfőző táborból egyre többen kaptak kedvet ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomban is kipróbálják magukat, szép lassan növekvésnek indult a mezőny. 2012 tavaszán bemutatkozott a Hopfanatic és a Hara'Punk - új korszakot indítva, hiszen míg Szilágyi András és Kővári Gergő mind diplomás sörfőzőként kezdték el a vándorfőzést, addig a hopfanaticos Kiss Tamás szakácsként, a hara'punkos Csanád Márton és Simonfai Balázs pedig nyelvész- illetve filmesztéta-hallgatóként, autodidakta módon nyergelt át a sörfőzésre. Eleinte mindannyian otthon kezdték, fazékban, majd a mind nagyobb rutin, illetve a sörversenyek hatására (a Hopfanatic Angry Beast például megnyerte a 2012-es Slovak Homebrewing Star versenyt) kiléptek a nagyközönség elé is.
A Hara'Punk maradt máig vándorfőzde, a győrzámolyi Borsban, illetve a budapesti Legendában működve (de főztek már a Hopfanaticban, sőt, közös sört is készítettek Kiss Tomival). Ritkán jönnek ki új típussal, bő két év alatt összesen három sörük került forgalomba, cserébe mindegyik kifejezetten harmonikus, áramvonalasra csiszolt recept. A Hopfanatic merőben más modell mellett döntött, és a csepeli Rizmajerben kezdett bérfőzés után a lehető leghamarabb, 2012-2013 telén saját sörfőzdét nyitott Kiskunhalason. Szortimentje meglehetősen széles, az említett bő két év alatt 16 sörrel jelent meg a piacon - ezek közös jegye, hogy a minél izmosabb komlózásra épül fel karakterük, elsősorban alfasavban gazdag tengerentúli komlófajták felhasználásával.
2012 őszén jelent meg a szélesebb nyilvánosság előtt Kovács „Olasz” József márkája, az Olaszházi Sörfőzde. Olasz a házi sörfőzők egyik központi személyisége, a szükséges alapanyagok és felszerelések egyik fő importőre, így ő is meglehetős rutinnal lépett elő az otthoni sörfőzésből a vándorsörfőzői státusz felé. Nem is maradt sokáig benne, 2013 tavaszán - a Ganz utcai Sörmanufaktúra vezetőivel közösen - megnyitotta a Legenda Sörfőzdét, ami egyfelől azóta is teljes jogú, önálló főzdeként üzemel, másfelől az újabb, feltörekvő vándorsörfőzők egyik fő házigazdájává vált. Egy év alatt legalább tíz márka fordult meg benne vendégként, így jelentős szerepe volt abban, hogy 2013-ban már igazi robbanásként árasztották el a magyar sörvilágot a vándorfőzők innovatív, kísérletező termékei. De ez már legyen a következő rész témája.
Képek forrásai:
