Az előző cikkben áttekintett két, a megváltozott viszonyokhoz korán alkalmazkodó dunántúli főzde után valamivel nehezebb folytatni a sort aszerint, melyek a leginkább trendérzékenyek a fennmaradóak közül. A Dunántúl középmezőnyét alkotó üzemek soraiban van, amelyik sokfelé jelen van ugyan, de nem változtatott évtizedes szortimentjén. Van, amelyik előszeretettel újít, de még mindig nehezen elérhető; és van, amelyik csak viszonylag későn vette fel a változások fonalát, azóta viszont óriási lendülettel fejleszt és terjeszkedik.
Legyen a következő tétel ez utóbbi stratégiára példa, a magyarhertelendi Kapucinus Sörfőzde révén. Magyarhertelend a Mecsekben van, és mint a falusi főzdékben általában, itt is meglehetősen sokáig csak egy világos és egy barna lagersör készült, a környéken árusítva, viszont – kevésbé elterjedt módon – már jó ideje hagyományos, félliteres üvegekben is hozzáférhetően. Jelentősebb változások egy generációváltást követően indultak meg, így a szortiment szélesítésére is csak 2013-ban került sor, amikor megjelent egy erősen komlózott vörös sörük, majd egészen rövid idő alatt egészen sok kocsmába, sörboltba sikerült bekerülniük. Időközben a kínálat egy meggyes barnával, egy bodzás világossal, egy szűretlen világossal és egy alsóerjesztésű búzasörrel gyarapodott tovább. Kiemelendő, hogy példásan összerakott honlapjuk is van, ami még mindig ritka a régebbi alapítású kisüzemek között.
A dombóvári Kissler Sörfőzde sajátos utat járt be: miután közel két évtizedig teljes mértékben a helyi igények kiszolgálására szorítkozott, a mára leginkább ismertté vált kisüzemek között vett részt már az első Főzdefeszten is, ahol mind világos pilseni sörét, mind barnáját pozitív visszhang fogadta. Sörfesztiválokon azóta is rendszeresen látható, alkalmanként különböző obskúrus ízesítésű újdonságokkal is megjelenik, mint a bazsalikomos-homoktövises Fito, vagy a fügés Ninkaszi vágya, sőt, még sörpárlata is van. Észrevehető számú kocsmában vagy sörboltban azonban, ellenben a többi, korán debütáló kisüzemmel, azóta sem lehet viszontlátni, a fesztiválokon kívül lényegében csak Dombóváron lelhető fel. Megmaradt helyi értéknek, pedig néhány sörét palackozza, sőt, ezek saját, nem éppen mainstream webshopján még rendelhetőek is.
A vonyarcvashegyi Blonder Serfőzde egy sajátos, Magyarországon kevésbé jellemző megoldást képvisel: a sörfőzde egy étterem és egy szálloda mellett, lényegében azok kiegészítőjeként üzemel. Van egy meglepő méretű fesztiválkamionja is, így országszerte relatív sok helyen lehet alkalmanként találkozni söreivel, mégsem lépett ki a főzdeindítás óta őrzött világos és barna lagersör birodalmán túlra. Furcsa, de a Blonder az egyetlen sörfőzde, ami Balaton-parti településen üzemel – regionális szerepre mégsem tör, láthatóan megmarad a saját komplexuma kiszolgálásánál és az eseti kitelepüléseknél, így a környékbeli kisüzemi sörre vágyó vendéglősök elsősorban a múlt héten ismertetett tapolcai Starit választják helyette.
Két olyan sörfőzde is működik a Dunántúlon, amik egyelőre nem léptek túl messzire a szűk körű, környéki ismertség világából. Csak azért említjük közülük elsőként a névadó város melletti Nyírlakpusztán üzemelő Sümegi Sörfőzdét, mert újabban a nagyobb sörfesztiválokon is megjelennek, sőt, megszokott világos lagersörük mellé egy barnát, egy félbarnát és egy ribizliset is elkezdtek főzni. A Sümegi az egyetlen dunántúli főzde, amelyiknek nincs honlapja, de Facebook-oldallal még ők is rendelkeznek. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a sörfőzdék online jelenlét országos szinten egyébként egyáltalán nem magától értetődő.) Érdekesség, hogy fő lelőhelyük nem a főzde, hanem egy bajor exklávé-söröző a nem túl távoli Nagygörbőn.
Utolsónak maradt a Zámolyi Sörfőzde, noha mivel sem Székesfehérvártól, sem Budapesttől nincs túl messze, ismeretlennek egyáltalán nem nevezhető. Söreinek hozzáférhetősége annál korlátosabb: kisebb, vidéki sörfesztiváloktól eltekintve igazából csak az étteremmel és szikvízüzemmel együtt üzemelő főzdében érhető el. Állandó sörük egy világos lager, amit időszakosan egy barna lager egészít ki, az évtizedes magyar kisüzemi megszokásnak megfelelően. Elérhetőségüket némiképp javítja, hogy söreik néhány hónapja, PET-palackos elvitelre, a Csapház-hálózat két boltjában is kaphatóak.
Zárásként érdemes megemlíteni, hogy mostanában kezdi meg egy újabb üzem is a működését a Dunántúlon, Thomas Menner 1701 néven, Pannonhalmán. Az építők szokatlanul komoly koncepcióval igyekeznek felvenni az apátsági tematikát: XVIII. századi receptek alapján fejlesztett sörökkel, a legtöbb kisüzemmel ellentétben eleve a gasztronómiailag válogatósabb piacra célozva. Egyelőre nem sokat tudhatunk a főzde működéséről, de amint elindul a rendszeres munka benne, beszámolunk róla.
Képek forrásai:
kezmuvessortanepnek.blog.hu
kisslersorfozde.com
vonyarcvashegy.hu
sorbuvar.blog.hu
saját fénykép
sorbuvar.blog.hu
Google Maps Engine, saját szerkesztés
