Számos cikket írtunk már a magyar kisüzemekről, de ezek vagy általánosságban írtak róluk, vagy egyes üzemeket mutattak be. Új sorozatunkban a földrajzi alapú megközelítésre teszünk kísérletet, áttekintve, milyen sörfőzdék működnek az ország különböző részeiben. A nagyüzemi sörgyárakkal ezúttal nem foglalkozunk, célunk némi iránymutatást nyújtani azoknak, akik szívesen látogatnak sörfőzdéket, de nem tudják, merre keressék azokat. Következzen az első nagytáj, a Dunántúl, terjedelmi okokból több részletben tárgyalva.
Nem túl meglepő tény, hogy amikor az 1990-es évek elején berobbant a kisüzemi sörfőzés, és néhány év alatt több száz főzde nyílt az országban, eleinte a Dunántúl bizonyult a fő központnak. Meglepőbb lehet azonban, hogy amikor az évtized második felére kiderült, a sörfőzés nem minden esetben kellően jövedelmező tevékenység, épp a Dunántúlon szűnt meg a legnagyobb részük, és mára egyértelműen a keleti országrész dominál a kisüzemek sörtérképén. A sejthető ok egyszerű: a gazdaságilag élénkebb Nyugat-Magyarországon nagyobb volt az esély új vállalkozásokra átváltani, míg keleten többen maradtak kényszerűen a sörfőzői szerepben.
E pillanatban – ha Pest megyét nem számoljuk – hét sörfőzde üzemel a Dunántúlon: Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér, Tolna és Baranya megyékben egy-egy, Zala megyében kettő; Vas, Somogy és Komárom-Esztergom megyékben pedig egy sem. Szemben a keleti megyékkel, errefelé mára nem maradt egy sörfőzde sem a romantikus ismeretlenség homályában, legalábbis olyan értelemben, hogy ne lenne kapható valamilyen sörük legalább időnként Budapesten. Eredetileg az összes, alábbiakban tárgyalt főzde hagyományos lagersöröket főzött csak, szűkebb környezetében értékesítve, mostanra azonban (és távolról sem függetlenül az említett ismeretlenség megszűnésétől) szinte mindegyikük elkezdett új utakat keresni. A következőben aszerint vesszük sorra az üzemeket, hogy mennyire haladtak előre az elmúlt évek új sörkultúrájának adaptálásában.
E szempontból meglehetősen egyértelmű a győrzámolyi Bors Serfőzde elsősége a Kisalföldről, amely olyannyira átállt az újszerű típusokra, hogy 2012 óta kizárólag felsőerjesztésű söröket készít: világos ale-t, belga stílusú félbarnát, stoutot, IPA-t, fűszeres barnát és mézes búzát. Az ismertebb kézművessör-kocsmákban lényegében folyamatosan elérhetőek, és üvegesen is jó pár viszonteladójuk van (mint a SörPont), ráadásul partnereiket, példás pontossággal, még ha nem is túlzottan kifinomult módon, de honlapjukon is szerepeltetik.
Következőként a tapolcai Stari Kézműves Sörfőzde említhető, amely, köszönhetően remek, Balaton-közeli elhelyezkedésének, illetve a főzdével egy entitást alkotó pizzériának, már a kétezres évek elejére relatív ismert üzemnek mondhatta magát. Amikor a mai értelemben vett sörforradalom még el sem kezdett kibontakozni, már találkozni lehetett időnként „ír vörös” néven árult félbarna sörükkel, akár Budapesten is – de az útkereső kisüzemek egyik legobskúrusabb fejezete, a Smaragd nevű élénkzöld FTC-drukkersör is náluk élte meg rövid pályafutását. Akárcsak a Bors, az elmúlt évek sörreneszánsza nyomán a Stari is az elsők között vált jelentős kézművessör-tényezővé, majd amint alaposabban bekerült a főváros sörös helyeinek vérkeringésébe, elkezdte söreit 0,33-as palackokban árulni. Ezt követően, a magyar kisüzemek közül valószínűleg elsőként, bevette az Auchan és CBA láncok több boltját is. Az elmúlt két évben szortimentje jelentősen bővült: világos pilse és vörös söre mellé először egy meggyes sör, majd valamivel később egy barna lager, egy világos búza, és több további ízesített sör is megjelent. A SörPontban ezek nagy része meg is található.
Ez persze még csak két főzde a dunántúli hétből, de bevezető cikként már ennyivel is hosszúra nyúltunk, így a további üzemek legyenek inkább a jövő hét témái.
Képek forrásai:
Google Maps Engine, saját szerkesztés
Google Street View
kunca.hupont.hufolyekonykenyer.blog.hu
Google Maps Engine, saját szerkesztés
