Az elmúlt hétvégén, szeptember 20-21-én zajlott a nyolcadik Főzdefeszt, ami sok szempontból más volt, mint a korábbiak. Először is: az eddigi három- (sőt: legutóbb már négy-) napos renddel szemben csak két napig tartott. Másodszor is: eltűnt a tavasszal bevezetett Metapay-rendszer. Ugyanakkor lényegében minden más szempont szerint sokkal intézményesültebb és grandiózusabb rendezvény lett, mint a korábbiak. E heti cikkünkben némiképp szubjektíven foglaljuk össze, mi volt érdekes ebben a két napban.
Sok szempontból természetesen ugyanaz, mint bármelyik korábbi Főzdefesztben: egy helyen összegyűlik lényegében az összes olyan kisüzemi sörfőzde, ahol valami érdekeset főznek, ráadásul sokuk ekkor lép elő az újdonságaival is. Apró statisztika: míg az első Főzdefeszten huszonötféle magyar kisüzemi sört lehetett kóstolni, addig idén száznyolcvannyolcat (a rozsnyói Kalteneckert is nagyvonalúan beszámítva). Ebből a 188 sörből ráadásul nagyjából harminc még újdonság is volt.
Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz, ami fogyasztói szempontból a legnagyobb, noha nem teljesen újkeletű probléma lehetett a Főzdefeszttel: már az újdonságok végigkóstolása is embert próbáló feladat, az összes söré pedig teljességgel lehetetlen. Az Andrássy út Káldy Gyula utcától Nagymező utcáig tartó 400 méteres szakasza egy szinte áttekinthetetlen, befogadhatatlan bódédzsungelt alkotott, ami két stratégiának engedett csak teret. Az egyik tudatos felkészüléssel megtervezni minden érdekes és érdemes sör végigkóstolását, majd valahogy beleszuszakolni azt a fesztivál nyitva tartásába; a másik pedig véletlenszerű sodródással élvezni, hogy minimális előzetes ismeretekkel is szinte kizárólag jó söröket vehetünk, akármelyik bódénál is tartunk éppen.
Mindezt persze szinte a kezelhetetlenségig megnehezítette egy máskülönben örömteli tény: hogy a Főzdefeszt, immáron másodszor, a Street Food Show-val együtt került megrendezésre, így a (külföldi sörös standokkal együtt) 48 sörös-cideres kiállító mellett 36 más fókuszú gasztrohely kínálata is benne foglaltatott a választási lehetőségek körében. Talán épp ennek volt köszönhető, hogy – meglepő módon – sörökért lényegében soha, sehol nem kellett sorban állni. Már-már túl sok volt a lehetőség.
Az Andrássy úti helyszín, az Európai Mobilitási Hét programjába való beágyazottság és a tavaszi első alkalom után is fennmaradó Street Food Show-szimbiózis remekül mutatja, hogy a Főzdefeszt alaposan intézményesült. A puszta választék, illetve a – más sörfesztiválokhoz képest – többé-kevésbé hatékonyan érvényesülő minőségi szelekció mindemellett egyértelműen biztosította, hogy a fesztivál ne csak beágyazottságának súlya végett legyen jelentős, de sörbarát szempontból is magas élvezeti értékkel bírjon.
A sörtrendeket illetően, befejezésként, két vonulat bontakozott ki markánsan, és egyikük sem új. Egyfelől folytatódott a komlóhangsúlyosság mint stílusjegy mindenek feletti, általában IPA-k képében megjelenő, de más stílusokba is átterjedő dominanciája. Olyannyira, a megjelent főzdék közel 60%-a mutatott be efféle sört, köztük több olyan is, amelyik korábban szigorúan megmaradt a hagyományos kontinentális ízlésvilágnál. Másfelől továbbra is hódítanak a nem szokásos felállásban készült sörök, azaz a vándorsörfőzdék és a koprodukciók – a főzdefesztes kiállítók bő 40%-a érintett volt a trendben. Ugyanakkor elkezdtek feloldódni a korábbi néhány Főzdefeszten igencsak markánsnak tűnő határok, miszerint a vándorfőzők az innováció, a stabil főzdék pedig a megszokás letéteményesei, és mostanra az utóbbiak standjánál is találkozhattunk újszerű, kísérletező sörökkel. És nem csak azért, mert időközben több sikeres vándorfőző is saját főzdét nyitott.
Képek forrásai:
facebook.com/bkkbudapest
facebook.com/fozdefeszt
facebook.com/fozdefeszt
facebook.com/fozdefeszt
