Második vonalbeli sörnemzetekre áttérő tematikánkban ez alkalommal Ausztriát tekintjük át, egyszersmind nekikezdve a szomszédos országok bemutatásának is. Az osztrák sör kapcsán talán nem is szükséges hosszasan érvelni amellett, miért számítjuk a másodvonalhoz: nagy történelmi jelentőségű főzdék kötődnek Ausztriához, rákérdezve szinte mindenki jónak tartaná az osztrák söröket, ugyanakkor magától szinte senki nem említené az országot a jelentős sörturisztikai célpontok között.
Igazság szerint a XIX. századig nincs túlzottan sok értelme osztrák sörről beszélni, hiszen a németajkú Habsburg-tartományok e szempontból igen pontosan követték a többi délnémet államot. Ennek megfelelően a középkor és a kora újkor vonatkozásában lényegében a német söriparról írtak állnak a mai Ausztriára is. A párhuzam a lagersör 1840-es évekbeli robbanása során is jól látható maradt: ekkoriban került sor többek közt a märzen sörtípus áthangolására a terjedő alsóerjesztésű technológiához. Erre pedig közel egy időben, egymástól függetlenül került sor a müncheni Spaten sörgyárban (märzen, illetve utóbb oktoberfestbier néven), valamint a bécsi Schwechaterben. Ez utóbbi történetesen a lábát Kőbányán is megvető Anton Dreher felfedezése volt, mely stílust ma a világ Ausztrián kívüli része "vienna" néven ismer. Ausztriában pedig ez maga A Sör.
A későbbi évtizedek már jelentősen oldották az egységesülő Németország söriparához fűződő szálakat. A vesztes porosz-osztrák háború következményeként a Habsburg-tartományok 1866-ban kiszorulnak a Német Szövetségből és a Német Vámunióból, majd 1871-ben magából az újonnan megszülető Német Birodalomból is. Sörfronton elsősorban ez utóbbi fordulat hordozza magában a sörkulturális különbségek csíráit, ugyanis - mint azt a német söriparnál említettük - az egységesült birodalom átvette közös törvénykezésébe az 1516-os bajor tisztasági törvényt, amely így rövid úton leradírozott a többi tartomány ivástérképéről számtalan régi sörtípust és összetevőt. A mai Ausztria ebből kimaradt, mégha a lagersörláz egyértelműen ki is szorította a felsőerjesztésű söröket.
Hasonlóság ellenben, hogy akárcsak Németországban, úgy Ausztriában is kivételesen fragmentált söripar működik. A bő nyolcmilliós népességre közel kétszáz sörfőzde jut, melyek jelentős része regionális középüzem. A legnagyobb üzem a salzburgi Stiegl, a legnagyobb piac pedig a Brau Union által képviselt Heineken kezében összpontosul, de három üzemük (Gösser, Zipfer, Edelweiss) is csak a teljes osztrák sörfogyasztás szűk felét teszi ki. Típus szerint ez nagyrészt egy telt, mélysárga ászoksörfajtából - a már említett osztrák fajta märzenből, a viennából - áll, amely mellett még a búzasörök népszerűsége emelhető ki. Persze ezek mellett a legtöbb üzem is jelentős portfólióval rendelkezik, lefedve minden főbb lagersör-fajtát, a baksöröktől a kellerbiereken át a barnákig.
A bulváros megközelítésre hajlamosak számára az eredetileg svájci, de 2000 óta Ausztriában főzött Eggenberg Samichlaust szokás az ország legizgalmasabb söreként kiemelni a maga 14 alkoholszázalékával. Pedig számtalan további kísérletező kisüzem is működik az országban, melyek közül a bécsi Siebenstern és 1516, a hofstetteni Hofstettner és a brunni Bierzauberei említhető talán elsősorban. E főzdék a hagyományos német típusokon kívül szabadon kísérleteznek számtalan kortárs-nemzetközi stílussal is - ráadásul Magyarországon sem teljesen ismeretlenek, hiszen az előbbi főzdékkel Bécsben elég egyszerűen találkozhat bárki, míg utóbbiak egy-két éve már Budapesten is elérhetőek.
Képek forrásai:
barclayperkins.blogspot.com
en.wikipedia.org
flickriver.com
mybier.at
