Egészen alapvető téma, mégsem ejtettünk eddig szót a sörkóstolásról. Pedig létezik néhány alapszabály, amire érdemes figyelni az élmény kiteljesítése érdekében:
- Figyeljünk a típusra. Sörből rengetegféle van, alapvetően eltérő ízekkel, szénsavasságokkal, alkoholtartalmakkal. Ehhez a számos típushoz pedig még a liberálisabb gondolkozású sörbarátok szerint is más és más fogyasztási hőmérséklet és pohár szükségeltetik - az igazán keményvonalasok pedig konkrétan az egyes sörök szintjéig bontják tovább ezt a szabályt. Ebből a mondatból egyből ki is tűnik, mely két további tényező bír kiemelkedő jelentőséggel egy sör kóstolása során: hogy milyen melegen, illetve hogy milyen edényből isszuk.
- Hőmérséklet. Távolról sem mindig, de általában a boroknál már jól megszokott logikát követhetjük: minél sötétebb és minél erősebb egy tétel, annál melegebben fogyasztandó. (Illetve, ami már kevésbé analóg, a felsőerjesztésű sörök is általában melegebben érvényesülnek jól.) Persze semmiképp nem 2-3-4 C°-on kezdődik a skála, mint ahogy a kocsmai sörcsapok hűtői azt gyakorta sugalmazzák, de amíg egy könnyű világos lager, esetleg egy pilseni már 7-8 °C körül is élvezhető lehet, addig egy testesebb apátsági dubbel, vagy egy barley wine már könnyen lehet, hogy 12-14 °C-on, vagy még melegebben mutatja a legszebb arcát. Markáns ökölszabályokat épp a mezőny változatossága, a szempontok sokfélesége miatt nem lehet meghatározni: egy nyolcszázalékos sör például melegebben fogyasztandó, ha ale, ugyanakkor hidegebben, ha erősebben komlózott. Vagy nem, az egyedi eljárások és összetevők bármikor változtathatnak annyit egy sör karakterén, hogy inkább a főzde által ajánlott - vagy magunktól kitapasztalt - optimumot kövessük. Egy dologban biztosak lehetünk: a felszolgálási hőmérséklet szinte minden kocsmában, mindig bőven az ideális alatt van.
- Poharak. Bizonyos típusok esetében ismertek jellegzetes pohárfajták (sőt, főként Belgiumban szokás minden egyes márkának saját poharat szabatni), ezek alkalmazása egyfelől nem mindig megoldható, másfelől nem is mindig praktikus. A Kwak ismert favázas pohara például 90%-ban látványosság, és csak a maradékon osztozik a célszerűség és a hagyománytisztelet. A pohárválasztás során inkább néhány alapvető fizikai törvényszerűséget érdemes figyelembe venni, és azokat vetni össze egy-egy adott sör karakterével. A táguló, váza alakú búzasörös poharak például a szép habtartósságot, az egyenletes szénsaváramlást segítik elő, viszont nem igazán válnak az illatok hasznára - hiszen a bajor búzasörök esetében az nem is túl markáns általában. A szűkülő karimájú tulipánpoharak ugyanakkor kevesebb teret engednek a habnak, ám nagyszerűen terelik az aromákat, így markánsabb karakterű sörök, például IPA-k számára ideálisak. A hagyományos füles korsó nehezebben melegszik, ám sokat nem ad hozzá sem az illathoz, sem az ízhez; így társul praktikusan az alapszintű világos és barna lagerekhez. Ha csak egyetlen poharat akarunk használni, valószínűleg a fehérboros pohár a leghasznosabb kompromisszum, bár búzasöröknél vagy pilsenieknél mindenképp jelentős esztétikai élményekről maradhatunk le vele.
- Gyakorlat. A paraméterek mellett legalább ilyen fontos a kóstolás mikéntje is. Természetesen egy esti sörözésnél mindez nem feltétlenül reális szempont, de különlegességekkel ismerkedve nem árt, ha kizárjuk a zavaró illatokat, például nem dohányzás közben/után kóstolunk. Még fontosabb az ízérzékelés őrzése: chilis bab vagy fokhagymás pirítós után jó eséllyel semmit nem fogunk érezni a sörünkből, így kísérőként leginkább vizet és valamilyen semleges kekszet vagy kenyeret érdemes használni.
Képek forrása:
sorbuvar.blog.hu
oxfordbeerfest.com
charliesitalian.com
tayloreason.com
