A hozzánk viszonylag közel álló nagy európai lagersör-nemzetek után egy kicsit távolabb lépünk a sörvilág bemutatásában - egészen az elsősorban felsőerjesztésű ale-jeiről ismert Nagy-Britanniáig. Az ország sörfőzésének múltja és jelene mindenképp érdekes történet, lévén, a Brit-szigetek a középkor óta erősen különutas söripart tudhatnak magukénak.
E sajátosságok közül az elsők között említhető a komló késői meghonosodása. Míg a kontinensen már a XI. századtól terjedni kezdett a komlótobozok hasznosítása, felfedezve annak tartósítás- és ízbeli erényeit, Nagy Britanniában csupán a XV. század környékén tudott használata meggyökerezni - de a korábban használt különféle gyógynövények kiszorulása még további száz-kétszáz évet vett igénybe. Kapcsolódó etimológiai érdekesség, hogy ekkortájt az "ale" szó a klasszikus, komlótlan brit sörökre, míg a "beer" az új, komlózottakra vonatkozott.
Sört Britanniában, egészen az újkorig, elsősorban pubok és különféle fogadók főztek értékesítésre, azonban a társadalmi modernizáció és a vele összefüggő ipari forradalom XVIII. századi térnyerése jelentősen átrendezte a mezőnyt. Megjelentek a szakosodott, nagyobb mennyiségeket előállító sörgyárak, melyek a korszak technológiai-tudományos áttörései nyomán új stílusok előállítását is magukkal hozták. Ezek közül időrendben a porter említhető elsőként, illetve féltestvére, a stout (ezek leírását lásd bővebben az ale-ekről szóló cikkünkben), melyek a koncentrálódó termelésnek köszönhetően rövid időn belül óriási népszerűségre tettek szert. Divatjuknak csupán a XIX. század elején vetett véget a Burton-on-Trent kisvárosából származó, eredendően orosz exportra főzött burton ale, illetve az idővel abból kialakuló, és - a birodalmi kereskedelem révén - immáron világszintű népszerűséget kivívó india pale ale; mindkettő testes, markáns ízű világos-félbarna ale. Utóbbi, mint azt neve is mutatja, a gyarmatokon, kiváltképp Indiában is nagy mennyiségben fogyott, bizonyítva az iparosodott sörfőzés jelentős kereskedelmi súlyát.
Csupán a XIX. század végére született meg a brit pubokkal máig szoros asszociációs kapcsolatban álló cask ale, a pubokba hordókban kiszállított, alacsony alkoholtartalmú, a benne hagyott élesztőnek köszönhetően utóerjedő, "élő" sör. A váltás fő motivációját az igények folyamatos növekvése jelentette, melyet a porter vagy az india pale ale hosszú erjesztési-érlelési ciklusával immáron csak nagy nehézségek árán tudtak a sörfőzők követni. Ennek nyomán alacsonyabb szeszfokú, gyorsabban előállítható sörökre álltak át, melyek rövid időn belül jelentős népszerűségre tettek szert, évtizedekre meghatározva a sziget söriparának képét.
A XX. század elejére lényegében egész Európát meghódította a lagersör, amelynek azonban Nagy-Britannia, a cikk elején említett különállásnak megfelelően, még jó ideig ellenáll, nagyban az úgynevezett "tied house" rendszernek köszönhetően (melyben a pubok zöme sörfőzők tulajdonában van, így külső gyártók nem kerülhetnek csapra). A cask ale a nemzettudat (illetve: birodalmi tudat) szerves részévé válva őrizte vezető szerepét - egészen az 1970-es évekig, amikor több tényező együttállása nyomán elvesztette azt. Ezek közül a legnagyobb jelentőséggel talán az egyre tőkeerősebb kontinentális sörmultik erős marketingnyomása bírt, amely a dohos, idejétmúlt ale ellenében jelenítette meg a modern lagersört - ráadásul e cégek brit főzdék felvásárlásával és bezárásával a tied house-ok képezte akadályt is át tudták ugrani Ehhez társult még, hogy a visszaemlékezések szerint a pubok jelentős része ekkorra igen gyenge színvonalat ütött csak meg a kétségkívül kényes és szakértelmet kívánó cask ale-ek kezelését és csapolását illetően, így nagy tömegek váltottak könnyű szívvel a nemzetközi lagersörökre.
Az ellenkultúra azonban nem váratott magára sokáig: 1971-ben útjára indult a világ egyik legjelentősebb sörmozgalma, a Campaign for Real Ale (CAMRA), amely a KEG-hordók és lagersörök ellenében a cask ale-ek megőrzését és propagálását tűzte zászlajára. Noha a kezdeti években-évtizedekben hatásukat csak a túlélés biztosítása tükrözte, a '90-es évek végétől az ale újra divatba jött, egyre több sörfőzde és brewpub nyílt. Ezek nagyrészt a brit sörhagyományok képviseletére törekedtek, fenntartva a regionalitás és a helyi sörkarakterek őrzésének gondolatát, de fokozódó hangsúllyal jelentek meg az időközben felvirágzott amerikai sörforradalom hatásaira nyitott üzemek és sörök is. (A regionális különbségek mindig is alapvető jellemzői voltak a brit sörstílusoknak - részletesen lásd itt.) Ezen új vagy újjáéledt (és túlélő) ale-főzdék tevékenysége nyomán mára tagadhatatlanul újra Nagy-Britannia a söripari sokszínűség és innováció egyik súlypontja.
Képek forrásai:
beernexus.com
zythophile.wordpress.com
yoursforgoodfermentables.com
plymouthcamra.co.uk
