SörPont Blog

Sörforradalom zajlik Magyarországon. Mi csatlakoztunk, csatlakozz te is! Itt a blogon számolunk be a legújabb fejleményekről.

SörPont Webshop


logo17.png

Friss topikok

Címkék

A cseh söripar

2013.03.10. 22:08 SörPont

A magyar sörfőzéssel kapcsolatos áttekintés után más országok kapcsán is megpróbálunk hasonló összefoglaló cikkekkel szolgálni. Elsőként, amolyan biztonsági játékként, a közeli és sokak által ismert Csehországot érintjük, már csak azért is, mert Magyarországon hagyományosan a cseh sörök képviselik a minőségi sörkultúrát jó pár évtizede, ha nem régebb óta.

a.JPG

Természetesen akárcsak más kontinentális európai országokban, úgy Csehországban sincs jelentős kapcsolat a középkori-kora újkori sörfőzési és -fogyasztási hagyományok, illetve a jelenkor között. A lagersörök elterjedése itt éppúgy alapvető fontosságú cezúra, annyi különbséggel, hogy az alsó erjesztés hozzájuk kapcsolódó világhódítása történetesen épp Csehországban vette legnagyobb lendületét, amint a bajor származású Josef Groll, az épp terjedőfélben lévő lagerélesztő felhasználásával, 1842-ben megalkotta az első pilsenit a névadó Plzeň város frissen elkészült sörgyárában. Ez, mint azt bizonyára többé-kevésbé minden sörkedvelő tudja, jelzi egyfelől a ma Pilsner Urquellként ismert sör legkorábbi változatának elkészültét, másfelől egy világhódító stílus útnak indulását, ami - noha általában jelentősen kilúgozva és ellaposítva - ma a világ igen nagy hányadán testesíti meg mindazt, amit általában sörnek szokás gondolni.

2.jpg

A hullám persze magát Csehországot is maga alá gyűrte. A XIX. század végére lényegében a teljes ország átállt az alsó erjesztésre, illetve a pilseni típus evokálására - amihez biztosan nem ártott egy másik történeti adottság: a söralapanyagok remek hozzáférhetősége. A mai Cseh Köztársaság nagy részét kitevő dombvidék ugyanis kiválóan alkalmas a sörárpa termesztésére, míg a nyugat-csehországi Žatec (németül Saaz) körzet régóta kiváló komlójáról ismert: a környéken utazva szinte gyakrabban látni a földeken komlólugast, mint szántót. Szőlő pedig érdemi kiterjedésben csak Dél-Morvaországban terem, Znojmo és Mikulov környékén.

Ennek megfelelően meglehetősen sok sörgyár üzemel az országban, a magyarországival nagyjából megegyező lakosságszámra jut 5-10 nagy sörgyár, nagyjából negyven kisebb, regionális gyár, illetve legalább százötven kisüzem. Az utóbbi szint még úgy-ahogy jól elkülönül, de a nagy és a közepes főzdék között rendkívül ingatag a határ. Termelési volumen tekintetében folyamatosan csökkenő listáról van szó, de a birtokviszonyok áttekintése sem segít: noha igaz, hogy a legtöbb nagyüzem multicégek kezében van (pl. Kozel, Gambrinus, Pilsner Urquell, Radegast: SABMiller; Staropramen: StarBev; Krušovice: Heineken), de mégsem mindegyik, ugyanis a híres České Budějovice-i Budvar továbbra is állami tulajdon, a cseh mezőgazdasági minisztérium felügyeli. A regionalitás sem támpont, ugyanis a cseh magánbefektetők kezében álló Bernard vagy Svijany például országszerte kapható, ellenben több kifejezetten regionálisként értékesített márka multicégek birtoka (így pl. a délmorva területeken elterjedt Starobrno a Heinekené, az északmorva-sziléziai Ostravar pedig a StarBev tulajdona). Sőt, a sörmultik felvásároltak több olyan gyárat is, amit utóbb bezártak, de a márkát megtartották - így nincs mára saját sörgyára többek közt a Braník, a Měšťan, a Louny, a Dačický, vagy a Hostan söröknek.

3.jpg

Sörstílusok szempontjából az ország rendkívül homogén, szinte mindegyik sörfőzde, akár kicsi, akár nagy, ugyanarra a néhány alaptípusra készít variációkat (pl. könnyebb és testesebb pilseni, prágai barna) - ezek közös ismertetőjegye, hogy általában mind lagersörök. A modern sörforradalmi hullámba illeszkedő, "kortárs" sörökre csupán néhány újabb főzde szakosodott, mint amilyen a Kocour, a Matuška, vagy épp a Permon. Ez utóbbiak hozzáférhetősége jól mutatja a cseh sörkultúra sokarcúságát: míg a modernebb söröket országszerte csupán néhány tucat szakkocsma és szaküzlet forgalmazza, addig a hagyományos értelemben vett cseh sörözők között jól megférnek az országos, nagy márkák és a regionális sörök kocsmái is, noha az arány egyértelműen az előbbieknek kedvez. És persze a legnagyobb mennyiség itt is a legkevésbé érdekes sörökből fogy (mint amilyen a tízes Gambrinus), a leginkább árérzékeny rétegek pedig már nem is cseh, inkább import lengyel olcsósöröket isznak.

4.jpg

Zárásul érdemes szót ejteni a cseh sörjelölési rendszerről, ami jelentősen eltér a Magyarországon megszokottól. Ott ugyanis nem a sör neve a legfőbb tájékoztató elem, hanem az utánabiggyesztett szám, ami általában 10 és 18 között szór. Ez a sör Balling-fokát, azaz erjedés előtti szárazanyagtartalmát jelzi, tehát nagyjából a sör testességét írja le. Az ivósörök, amiket a rendszer "csapolt" (výčepňí) néven tart nyilván, 8 és 10 B° közöttiek, amiket a 11-12 B°-os, testesebb "ászoksörök" (ležák) követnek. Minden, ami ennél erősebb - és ez még csak nagyjából öt alkoholszázalékot jelent! - "különlegesség" (speciál); de a legtöbb cseh sörfőzde nem is ez utóbbiakban erős, inkább a tízes és tizenkettes sörök közti tartományra helyezi a hangsúlyt. Vendégként is ezeket érdemes általában próbálgatni.

Képek forrásai:

komlo.blog.hu
richmondmarketing.com
untappd
gastroplus.cz

A bejegyzés trackback címe:

https://sorpont.blog.hu/api/trackback/id/tr365126511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.